Pakolni? Egy évre? Biztos? Tényleg, hogy lehet azt megcsinálni? 8 bőrönd. Jah persze, és ki viszi azt a lakásig Berlinben? Mert az oké, hogy kivisznek a vonatig és ki is jönnek elém, amikor megérkeztem, de azért mégiscsak. 8 bőrönd? Nah tahát a nagy feladat szanálni, amint látjátok, a káosz néha (=mindig) eluralkodott a szobámban, és egyébként is uttttálok pakolni. Bedobálok egy-két dolgot a tatyóba oszt uccu. Ez szokott lenni a nagy pakolás nálam, ha megyek valahogy. De ez most nem a "megyek valahova" kategória.
Az utam egészen jóra sikeredett, az a pár, akik már ott voltak, mikor én felszálltam drezdaiak voltak, egy kicsit kuruttyoltunk németül, utána elvás-szenvedés-nézelődés-jegyellenőrzés-stb váltotta egymást. Majd Drezdábab elköszöntek tőlem, és utána egyedül voltam a kabinomban és nézelődtem.
Berlinbe csupán 24 perces késéssel érkeztünk, Micha (a főnök) és Helen (a mentor) várt és utána meghívtak egy kávéra, vettünk jegyet rögtön és Helen hazakísért egy halom közlekedési eszközön másztunk át a csomagjaimmal, egyszerűen katasztrofális volt. Amikor az egyiken utaztunk, próóbáltam beszélgetni, több kevesebb sikerrel. Érdeklődtem a berlini életről. Aztán amikor leszálláshoz készülődtünk, egy nő mellettem ült és sok sikert és szórakozást kívánt a kintlétemhez. Most komolyan. Az első napom és egy vadidegen mosolyog és barátságos. Wow. (Abban a pillanatban azt gondoltam, hogy ha ez így kezdődik, milyen lesz később?)
