Tegyünk valamit egymásért, a gyerekekért, a fiatalokért, a munkanélküliekért, a városért az országért. Ha össze kell foglalnom a német hozzáállás ennyire egyszerű. És igen, jól látni, hogy a "magamért" nincs az első helyen.
Mert náluk evidens, hogy van mit enniük, ki vannak fizetve a számlák, ha valaki dolgozni akar talál munkát, van szabadideje, kedve és türelme. Ha valaki hibázott, vállalja a következményeit, ha bírságot kell fizetnie okkal, megteszi. Persze ehhez az is kell, hogy első esetben a bírság mértéke kicsi legyen, hiszen lehet hogy csak elfelejtette a delikvens és nem szándékosan okozott bajt.
Ez az a német oldal, amit én megismertem. Hihetetlen kellemes. Bár lehet, hogy a berlini szint egészen más a többi német résztől, de lássuk be, ez mégiscsak a második helyet foglalja el a "Fiatalok városa" listán. (Tokyo az első.)
Bevásárlás. Szokd meg, hogy megkérdezik: minden rendben volt-e a vásárlásnál. Meg, hogy kéred-e a blockot. ÉÉÉs utána "szép napot/hétvégét/fájerábendet" mondanak. És nem ritkán a mosoly is kíséri ezt. Lehet, hogy munkaszerződés rögzíti az ilyenfajta mondatokat, de akkor valaki, aki kitalálta azt a szerződést nem volt hülye. Mennyire jól esik már, ha a fárasztó nap végén egy nem kívánt bevásárlás a végére mégiscsak egy mosollyal ér véget...
Meg a másik: elindultam bicajozni, mint ahogy sokszor máskor is. Úgy blindre valamerre. Így szoktam, elvégre az a cél, hogy lássam a várost egy kicsit. Aztán, amikor 1-2 óra után megelégeltem, elindultam volna hazafele. Nem tudtam merre menjek, mert arra nem akartam, amerre jöttem. Elővettem a térképet és böngésztem egy kicsit. Erre odajött egy csávó, hogy tud-e segíteni, mert látta, hogy tanácsatalan vagyok. Elsőre ledöbbentem, hogy helo, ilyen nálunk Magyarországon nincs. Azt a "nem"-et is úgy mondtam, mint egy dühös "mi a frászt akarsz". Aztán ő elindult a dolgára, én meg utána kiáltottam, hogy "nem, köszi, tényleg nincs baj" és mosolyogtam. Mert ugyebár rájöttem, hogy itt ezt így szokás. Csávó is díjazta a korrigálásom, mert félig hátranézett még és ő is mosolygott egyet. :) Szóval ja. Szokd meg, hogy az emberek figyelmesek egymással.
Na a figyelem. A német barátnőim. Mindegyik tudta, hogy nem német vagyok. Beszélgetni invitáltak, én meg mindig mondtam, hogy javíts ám ki, mert úgy tanulom a nyelvet, meg szólj ha nem értesz. És lám, megcsinálták. Ugye mindig megértetem magam, de nem jellemző, hogy hiba nélkül beszélek. Kijavítanak, kiegészítenek. És valahogy a munkahelyemen is így vagyok. Nem csak a saját irodában dolgozó emberekkel, hanem másokkal, akik tudják, hogy nem vagyok német, de azért mégis, odajönnek váltunk pár szót, kijavítgatnak, korrigálnak. Megéri. Egy kis csevegés, egy kis mosoly és megy mindenki folytatja a dolgát. :) Jó a hangulat.
Mégvalami. Kikerültem a magyar mentalitás azon része alól, hogy ha egy pasi kedves az akar valamit. Nem. Itt hozzád ér, megölelget, mosolyog. Nem, nincs flört. Nincs kétértelműség. Egyszerűen kedves. Ha pedig még kedvel is téged, akkor kávét is főz. Itt elképesztő mértékben tisztelik egymást az emberek. Vagyis inkább azt a bizonyos határt. Nem zavaró precizitással, hanem egyszerűen tudod hova tenni a férfiak kedvességét. Itt ha bajuk van, kimondják. Ha kedvelnek, tudatják. Egyértelműen és nem rébuszokban beszélnek, hogy "na tudod mire gondolok, meg már mondtam is egyszer".
(Jah, 20 éve, és akkor se nekem.)
Na mindegy. Óhatatlanul is mindig összehasonlítom az adott német szituációmat a magyar megfelelőjével. Sajnálatos módon nem alakul ki szép kép.
Ehhez kapcsolódóan: voltam egy-pár magyar esten. Ott a csávók még a magyar mentalitás szerint vannak. Én, aki nagyon hamar beleszoktam a jóba, kedves vagyok, néha megérintem az embereket (nemtől-kortól függetlenül). De ott azon a magyar estén szembesülnöm kellett a magyar mentalitás ezen sekélyes mivoltával. Beszélgettünk egy asztaltársasággal. A csávó mellettem pedig elkezdte nyomni... fú. Én nem ehhez szoktam. Én megszoktam, hogy jó hangulatú, tisztelettudó, kötetlen és egyszerű egy beszélgetés és nem kell aggódnom vagy kényelmetlenül éreznem magam, ha nekiállnak nyomulni egy idióta. Azt hiszem elég hamar le is léptem erről a találkozóról.
Szóval az üzenetem:
Pasik, ha kedves vagyok nem azt jelenti, hogy akarok valamit, hanem hogy Berlinben éltem egy évig.
