Elutaztam nyugat német területre, születésemet ünnepeltük, megházasodtam és elhagytam az uramat.
Mid-term szeminárra elutaztunk Münsterbe. Andival. Érdekes volt. Ez a csaj néha kiveri a biztosítékot nálam. Nagyon tud hisztizni és akaratos. De azt azért megbeszéltük, hogy mivel én általában tudom, hova megyek és milyen A-B terveket kell megkreálni indulás előtt, rám bízta magát. Vonatoztunk Hamburgig ott ittam abból a kávéból, amit a hamburgi kirándulásom alkalmával ittam, aztán elindultunk Münster felé egy másik vonattal.
Megérkeztünk egy egészen szép városba. Fogtunk egy buszt, megtaláltuk a szállást is, és kiderült, hogy mi érkeztünk meg először ide. Két vezetünk Muna és Tina volt. Aranyosak és közvetlenek. Elfoglaltunk a szobáinkat, Andi nyünyörgött egyszemélyes szoba iránt, mert ő a háta miatt nem akar senkit zavarni, így különváltunk. Gondoltam hálistennek. :)
Ifjúsági szállón voltunk, szerintem úgy lett kialakítva, hogy rendezvény központként is lehetett használni. Nagy termek, projektorral, székekkel és asztalokkal, meg alvóhelyiségek. Ifjúsági szállónak titulálom, mert emeletes ágyak voltak a szobákban. :)
Két vezetőnk közül az egyik nagydumás volt, a másik meg vega és nagydumás. Érdekességeket osztottunk meg egymásról, segítettek nekünk a nemzeti irodával is beszélni, valamint a német mindennapokról, munkavállalásról és életről-szokásokról is beszélgettünk. Ezen kívül szó esett a bevándorló kérdésekről is, ahol én kivontam ugyan a feladatból magam, amit toleráltak és a beszélgetés ezáltal angolul ment. Nem zavart és dícséretet is kaptam, hgoy a csapatért eztazt feláldoztam. Szóval mindenki nyert. Nekem nem kellett feleslegesen külpolitika kérdésekbe bonyolódnom, nekik meg lehetett angolul beszélni. Tudniillik a többség angolul jobban tudott, mint németül, így könnyebb azon vitázni. :)
Város ismereti versenyen is részt vettünk. Két csapat volt, azon belül is szétváltunk. Én egy lengyel csávóval voltam, aki se németül se angolul nem tudott. Ismert ugyan egy-két szót, azokat haszálta is, de abszolút nem zavarta őt - és minket sem - hogy nem tudott nyelveket. Kommunikáltunk mi ettől függetlenül. Az eset pedig a város közepén egy olasz nőval volt érdekes, aki nem értette a Stadtrally szót és undorodva fordult el tőlünk. Felhúztam magam, a lengyel csávókám meg lerendezte egy "tu stupido" megjegyzéssel és továbbálltunk. :)
Volt egy érdekes délelőtt, mert vezetőink közölték velünk, hogy branch kajálás van. Az hogy reggel kipaolják a cuccost és az az ebéd is egyben, de egész délelőtt rá lehet járni. Ugyanaz van reggelire és ebédre. Jó kis megoldás és legalább megtanultam mit is jelent.
Rendkívül szép helyen voltunk, rálátással egy nagy tóra és parkra. A parkban egészen szép csapatépítő játékokat játszottunk. Volt egy olyan, hogy mindannyiunk szeme be volt kötve és 3 tárgyat kellett megtalálnunk így. A két szélső beszélhetett csak. Érdekes volt és csak másodszorra tudtuk megcsinálni, de nagyon hasznos csapatépítő és kiabálós, feszültség keltő és levezető játék volt. :)
Sokat beszélgettem Carlossal, akivel még Wustrow-ban ismerkedtem meg, vagyis másodszorra talákoztunk EVS-szemináriumon. Aranyos srác, odavan értem, ezt már korábban is tapasztaltam, én is odalennék érte, ha... dehát mit csináljak. :)
Aztán úgy adódott, hogy a későbbi tervekről beszélgettünk párosával, mindig cserélve. A végső fordulóban Carlos meg én álltunk egymással szembe, majd hirtelen kifordultunk a körből, de megtorpantunk, mert Tina ott állt előttünk. Belekaroltam Carlosba, hogy mi végeztünk, és ezennek Tina hirtelen pappá lépve elő összeadott minket. Megkérdezte, "Carlos akarod-e Ágit feleségedül, míg a halál... bla.bla" Carlos azt mondta "maybe" aztán én következtem. Én is maybe-t mondtam, tehát ez egy maybe-wedding volt, és filctollal egy piros gyűrűt is rajzoltunk egymásra. Szóval így lettem Agnes Kekesi Gamboa Gil de Sola. :)
Voltunk improvizációs színházban. Még életemben nem voltam ilyenben. Nagyon jó volt, sokat értettem belőle és még többet nevettem. Másnap jött egy oktató hozzánk, és - az alapokat ugyan, de - mi is impro színészkedtünk. A lényeg egy: soha ne mondd, hogy nem, vagy de, hanem mondd: "Igen, és.."
Nagyon hasznos volt már a saját határainkról is tanultunk, szórakoztunk is és egymásra is figyeltünk. :)
És a legmeghatóbb dolgo az utolsó teljes nap és este. Az ugyanis a születésnapom volt. Carlos rajzolt egy elefántot repülőn és tortával, mindenki alárta, van aki a saját nyelvén, van aki magyarul próbálkozott a boldog szülinapot kifejezéssel. Este pedig elmentünk egyet inni egy közeli bárba/kávézóba és dumcsizni. Érdekes, hogy senki nem ivott alkoholt. :)
Nagyon szép és tanulságos szeminárium, élménydús és érzelemdús 6 nap volt egy nagyon szép környezetben. :)
