Mire nem visz az élet?! Nemcsak németül beszélek, hanem sikerül német barátra is szert tennem, akivel az első perctől azonos hullámhosszon vagyunk. Érdekes és releváns tapasztalat az interkulturális dimenzió létezéséről, mely átlép egy nyelvi akadályt és örömet szerez a résztvevőknek. :)
Európafest május 4-5. Hétvége. 3-án pakolászunk az előtérben, keressük a helyeket, nézzük mi merre. Aztán álldogálok és látom, hogy Bea valakivel marhára beszél és hadonászik felém. Elindultam, Bea ott is hagyott minket Josephine-nel. bemutatkoztunk, majd baromi értetlenül nézhettem, mert mondta, hoyg ő lesz holnap velem az adott terültem segítőtársként. Oh, hát mondom ez nagyzserű, legalább lesz ott valaki német is velem. Aztán dumcsiztunk, kiderült hogy kb 2 percre lakunk egymástól meg amúgy is, rendkívül sokban hasonlítunk. Mondom nagyszerű, nem elsz itt gond, sem összeveszés, se semmi.
Aztán a második nap végén már munka utáni közös vacsi-dumcsi is megvolt, és valahogy kialakult egy kedves ismerettség. Bíztatott, hogy egész jó vagyok, meg hogy nem kell aggódnom a németem miatt. Mindig azt mondja, "Ági, du schaffst das!" vagyis Ági megoldod/Meg tudod csinálni. Mondtam is neki még az elején, hogy kell hozzám türelem, mert mire kinyögök valamit, lemegy a nap. Aztán azzal, hogy a türelmet és bíztatást megkaptam, végülis kevesebb görcs maradt bennem, ami persze a beszédemen is meglátszódott.
Teltek múltak a napok/hetek és valahogy megmaradt ez a dolog. Miért írom ezt? Mert az ilyen gyors együttdolgozások és futó ismeretségek nem hosszú életűek. Egyik nap kieszeltünk egy piknikes délutánt is. Akkor még nagyban a saját projektemre készültem, ami magyarországi dolgok bemutatását és játékos tanulási lehetőséget biztosított volna a kölköknek, és ebben nem kis segítséget kértem J-tól. Szóval a piknik téma. Treptower Park, merthogy mindketten szeretjük. Mindegyikőnk főzött/sütött valamit.
Jó volt a hangulat, dumcsiztunk, aztán az idő keresztbe tett. Mindig az idő. Berlinben sose tudhatod. :D Általában szürke az ég, és a 30 fok döglesztő, de van benne valami imádható.
Egyszer moziba is elmentünk. Nah a film kiválasztása este 10kor telefonon. Az sem volt semmi. Én döntsem el, hgoy melyik filmet akarom németül megnézni. Nah mindegy, meglett és mi el is mentünk. Mozinap volt, így 5 euró volt a fizetendő. Előtte egy kávé és máris jobban éreztem magam. Ich bin süchtig nach Kaffee. :D
Benn ültünk a teremben, kb még 10 ember max. Ez ilyen multiplex egy halom kisteremmel a Potzdamer platz-on. Nah mindegy. Ültünk benn és bennem akkor tudatosult ténylegesen, hogy most nem otthon az ágyból fekve alváshoz készülve nézek német műsort, hanem echte konkréten egy német filmet fogok végignézni NÉMETÜL. Mondtam is J-nek, mire a megszokott kedves hangon válaszolta: "Du schaffst das!"
És igaza volt. Nagyjából értettem a filmet, meg persze a zene és a képek összjátéka által az egész történet kerek volt nekem. Az egy másik szempont, hogy thriller révén J-nel majd 2 órát sétáltunk a városban utána, mert kicsit nehéz film volt. De megérte. Tulajdonképpen mindketten elégedettek voltunk. Jó, hogy egy német ismerőst is sikerült találnom végre.
