Nyugira vágytam.
Arra, hogy ne kelljen 25-én reggel utaznom. Hogy ne kelljen végigzabálnom egy valag karácsony menüt. Hogy ne kelljen ajándékot venni, adni, elfogadni, amit inkább csak a szokás miatt teszünk. Arra, hogy csak üljek és ne csináljak semmit. Hogy érezzem, ha akarom a karácsony feelingjét. Hogy csak lélegezzek. Elhatároztam, hogy mindenféle hagyománnyal szakítok.
Elmaradt a nagy zaba, a menetrendszerű családi veszekedések :), a tucat protokolláris ajándék, a műmosoly, a gyomorgörcs. Berlin más adott nekem. Rengeteg fényt, ünnepet. Tucatnyi karácsonyi vásárt, az egyikben az egyik kedvenc bandámmal is összefutottam. Azt tapasztalom már egy ideje, hogy itt a celebség nem ad okot arra, hogy valaki oltári magasra elszálljon. Itt ugyanolyan emberek. Beszélnek, isznak, veszkednek a rajongókkal, hogy azok egy hangyányit hagyják őket most a családdal lenni, izzadnak, nevetnek és totál közvetlenek.
A 24-e estéjét a belorussz barátosnémmal Dasha-val töltöttem. Ő ortodox, nem ünnepel karácsonyt, de azért ettünk-ittunk-dumcisztunk valamit, majd elkísértem a buszhoz, mert kapott engedélyt, hogy utazzon és ezért hazament meglátogadni a családot. Jó és nyugis volt a 24-e. 25-én a véletlen folytán találtam egy Helene Fischer koncertet. 3 óra hosszára lenyűgöződtem. Boldog voltam. :)
A 26-a nyugiban telt, inkább a social economy témakörét jártam kicsit körbe a neten. Kerestem magam, kerestem a terültet, ami az érdeklődésem és a tanulmányaim keresztezésével kapható. Informálódtam.
Szilveszter itt Berlinben... veszélyes. Gondoltam rá, hogy elindulok a városba, de már napközben olyan durrogtatások voltak, majd besz@rtam. Néha a ház is beleremegett. Este eldöntöttem elindulok, de volt ez a kis mellékhang mindig, hogy nem kéne. Az S-Bahn megállóban voltam, mikor valaki a sínek közé dobott valami égőt, amúgy pont elém. Akkorát durrand, hogy azon elmélkedtem pár pillanatid, hogy most megsüketültem, vagy csak átmeneti. Ez volt az utolsó csepp. Nem szálltam fel az S-Bahnra, hazajöttem. A hazaúton is figyelnem kellett, mert minden négyzetméterre jutott egy kretén, aki az évben megkeresebb pénzének a felét tüzijáték-petárda-hangosizé megvételére kölötte és most bezony kipróbálja.
Hazaértem, apuék, anyuék és még egy valag ismerős szintén elérhető volt a neten. Így sokaságban a szilveszter a skype előtt nem is volt rossz. :) A tv-ben néztem a Brandenburger tour-nál levő 700ezres tömeget és adtam hálát az eszemnek, hogy nem indultam el. Igen, oda akartam menni. Többek között. A koncertet így is láttam a tv-ből, és ha pisilnem kellett, kimehettem WC-re bármikor. :) Amúgy sem vagyok ez a nagy szilveszterezős. Inkább otthon. Biztonságban. :)
Jó volt azért megtapasztalni. Az éjféli tüzijátékból sem maradtam ki, hisz mint említettem, sokan vettek mindenfélét és a ház előtt eregettek. Szóval kb 1 óra hosszán keresztül a város, tele volt tüzijátékkal. Nekem is volt személyesen, a ház elől. Azon is gondolkodtam, hogy a repülőket velószínüleg ebben az órában se-le, se-fel nem engedték. A köd, a fények, a hangok... nem volt biztonságos..
