Kezjük meg utunkat a Köpenick-i Polgármesteri Hivatal rendkívül gyönyörű, régies városképet festő épülete felé. Főnökömmel megbeszélésre igyekszünk kétszer két keréken. Útközben két csajszi csatlakozott hozzánk, pontosabban a főnököm mellé. Ők is a megbeszélésre jöttek.
Számomra az épület lenyűgözősége volt mérvadó. Csak eztán eszméltem rá, hogy az emberek akikkel a megbeszélés másfél órája telt, szintén aranyosak és igencsak szerethető buzgalommal és tenniakarással rendelkeznek.
Aztán eljött a projekthét előtti 1-2 nap. Végső simítások, nyomtatások, kártyák, névjegyzékek, 12 országból érkező fiatalok fogadási tervezete, kísérete stb. Minden amiben tudtam segítettem, egy szombati és vasárnapi meló volt. A szervező Ana-Maria-val igencsak összebarátkoztam. Én voltam az idősebb, ő meg a tapasztaltabb szervezésügyileg. Főnököm egy levélben írta, hogy ha valami kell a FEZ-ből kérdezzenek engem, én vagyok a jobb keze, meg amúgyis tudom mi-merre-hányóra.
A projekt alatt az volt a feladatom, hogy tevékenyen részt vegyek benne, de valamilyen szinten én vagyok a kontaktember a program és a FEZ között. Ergó félig hivatalos félig szórakozás. Ezáltal ismerkedem, használtam a nyelvet és igencsak meglepődtam, mikor Ana nemegyszer a véleményemet krédezte, vagy szimplán elfogadta a javaslataimat. Egészen döccenőmentes kapcsolat alault ki köztünk, melyet a későbbiekben is használtunk a nyár folyamán.
A csapattal közben volt alkalmam a Reichstag épületébe bejutni. Ott az üvegkupolában a szakadó esőben első ízben nyílt alkalmam a várost felülről szemlélni. Nem olyan magasról, nem is szép látvány volt, de az érzés, hogy a város felett vagyok, kompenzált.
Utolsó este egy búcsúparty volt, ahol a nemzetek a magukkal hozott elfogyasztható dolgokat sajátos formában prezentálták: el kellett adniuk. VOlt színpad, voltak akik énekeltek, vagy szimplán csak dumáltak. Aztán a vacsi, és volt egy kis tánc is este ott. Partytime.
Nem volt feladatom ott maradni, sem azon a napon sem azon a partyn. Én mégis ott voltam, jól éreztem magam, és segítettem a terem berendezésében majd az összepakolásnál is. Ana csak ennyit mondott napvégén:
Ági du bist so wunderbar. :)
Főnököm a következő héten kérte tőlem, hogy írjam le az észrevételeimet. Jót rosszat egyaránt. Én megtettem, aztán meg is beszéltük, mit láttunk szervezés-, és kivitelezésoldalon. Először egészen meglepett a dolog, mert tulajdonképpen nem az én dolgom észrevételezni a szervezés,-és kivitelezésbeli hibákat, dehát ha már ilyen szépen kértek...
Ezután a hét után volt egy kis időm lélegezni, és a nyári szüneti FEZ-programot a többiekkel többször átbeszélni. De aztán következett egy - az eddiginél is nagyobb - élmény számomra. Az első EVS szemináriumom, Wustrowban. Nagyon kíváncsi voltam, mi vár ott, milyen lesz.
