Árvíz. Vonatkésés. Utolsónak érkezés. Mosoly. Nagycsapat. Kellemes fáradtság. Egy érzés a szíved mélyén: ez bizony jó lesz.
Induljunk el Wustrow-ba. Andi kórházban, én összepakoltam otthon, megvolt a vonatjegyem. Azon az állt 12:22 Ostbahnhof. Mentem is oda 11 óra körül. Aztán kezdődött a kis kavarás. "Zug fällt aus". Ez a vonat nem indul. Nagy bakker mondom, most mi lesz. De magamat nem meghazudtolva egy valag embert megkérdeztem. Először is, hogy mi az, hogy kimarad a vonat. Aztán elirányítottak a forgalmiig. Ott megnézték a jegym, és nyomtattak ki egy másik mnetrendet nekem, hogy ezzel a utitervvel eljutok Salzweder-be. Jah. 3 átszállással Hannoveren keresztül. Egyébiránt mondom: Pécsről akarsz Szekszárdra menni, Szegeden és Solton keresztül. Neeem gáz. Nem voltam ám dühös. Nagyon is élveztem, hogy egy 80 kilóméteres jeggyel kérlekszépen országot látok. :)
A német hozzáállás: az utas megvette a jegyét, nekünk el kell juttatni A-pontból B-be. Nem ám, mint nálunk. Megvette a jegyét? Nem megy a vonata? Vegyen egy másik jegyet egy másik vonatra. Jah hogy vissza akarja kapni az első jegy árát, ugyan-kérem. Az nálunk nem divat. Itt pedig itt a Deutsche Bahn. Aszongya, nehogy hazamenjen, mindjárt kitalálunk valamit, elvégre kifizette az útját és már itt van csomagokkal. Kis türelmet.
Nah tehát. Jussunk el hannoverig. Első célállomás. Mondom magamban, akkor a kétórás ótam, most 5 órásra nyúlik ezzel a kis kitérővel. nem baj, edzett vagyok, Berlinig is vonattal jöttem, az 13 óra. Kibírtam. Ezt is ki fogom.
Útközben néztem az árvíz nyomait, a kisebb-nagyobb pusztítást és megértettem a vonatok helyzetét. Néhol 160-nal repesztett a vonat, néhol 20-szal. Hannoverbe tehát másfél órás késéssel érkeztem, ami a kezemben levő utitervtől már eltért. Nah akkor irány az információ, kérek egy másik útbaigazítást. Nah. Gondolhattam volna, hogy nem én leszek az egyedüli, de az hogy vagy 100 ember van előttem... mindegy. A cél Salzweder. Volt egy kis listám arról, hogy onnan hogy jutok el Wustrow-ig, meg egy telefonszámom, ami ha mégsem tudok eljutni wustrowig, felhívom és értem jönnek. :)
Nah szóval. A sor Hannoverben egészen gyorsan haladt. Meg is kaptam a másik lapom, a jegyemet megint telepecsételték, hogy nem én vagyok balfasz, hanem amiért lekéstem a vonataim, hanem árvíz van. :) VOlt fél órám. Egy gyors vasút körüli séta, még ha 2 mázsás csomaggal is, de belefért. Láttam ezt-azt. Megéltem ezt-azt. Vissza-vonatra fel, irány Uelzen. Ez volt a következő átszálló pontom. Itt tudott a vonat haladni, mert nem volt egy folyó sem a közelben, mégis késtünk fél órát. Viszont a táj és az élmény, hogy Németországot járom kilóméterről kilóméterre, kárpótolt. :) persze pont lekéstem a csatlakozásom, így irány az információ. Uelzen nem nagy. Azt mondanám, lézengett ott kb 10 ember. Ebből csak én megy egy csávó voltunk értetlen nemodavalósiak. Az információn mondta is a csávó, egy óráát kell vérni, és jön a következő vonat Salzwederig. Ekkor elő a telefon, írtam volna egy SMS-t a csoportvezetőknek, hogy ugyan heló, jövök ám, csak a DB megutaztatott. :) A telefonom valamiért akkor esett ki a kezemből, és kapcsolt ki. Égi jel, Ág, nem kell írni. :)
Ülök a pályaudvaron, már szenvedek, de még valahol élvezem az utazás adta örömöket. Én ilyen vonatos típus vagyok, rájöttem. :) Jött egy csaj kutyával, művész külsővel, meg elég hosszú szőrrel az orra alatt. Nem gáz, de az idő gyorsabban telt, hogy titkon őt elstem mindig. Olyan tipik művész volt. Mozgás, kaja, kutya, táskák, kisugárzás. Tapasztalatból tudom, hogy az ilyet én csak távolról szeretem szemlélni. Persze egy-egy mosolyt megeresztettünk, de többre egyikünk sem méltatta a másikat.
Váhh! Vonat. Megyünk. Már semmi mást nem köttött le, mint a vonat órájának és állomásneveinek nézése, meg a táj. Még mindig odavoltam Niedersachsen-ért. Ez a németeknél ilyen "zöld" rész. Szélerőművek hada, sárga X-ek mindenhol (az atomerőművek és atomenergia ellenesek jelképe) Nincsenek nagy metropoliszok, inkább kisvárosjellegűek.
Salzweder. Pontos érkezés. 20:20-kor ment az utolsó busz Wustrow-ba. Volt ott egy csaj a buszmegállóban. Ő valamelyest odavalósi. Kicsit beszédbe elegyedtünk. A német nyelv egy másfajta akcentusát hallottam. Érdekes volt. De ez a csaj odavalósi volt, és tulajdonképpen együtt utaztunk Wustrowig. Ami meglepett, hogy egy 9 fős kisbusz volt a buszunk. Mert itt németországban gondolkodnak. Nem köll nagy-gázolajjal működő busz pár emberért. Okos volt. Egészen személyessé vált az út A söfőr, a segédje meg mi ketten. Nem is a kinevezett buszmegállóban rakott le, hanem ahova mennem kellett, annak az utcának a végében. Elköszöntem és soha többet nem találkoztunk.
Wustrow-ban voltam. Oké, rendben. Most már csak meg kell találnom a szállást. Papír elő, elindultam az úton. Remonte straße. Feltűnk, hogy a papíron van még egy név meg az hogy RemonteWEG. Tehát éreztem, hogy nem jó helyen vagyok. Nagy akkor várunk egy delikvenst. Jött is egy nő szembe a kutyájával, mutattam a papírt, kérdeztem. Áh, mondta, Königshorst, az a másik felú. Kb egy kilóméter gyalog ezen auton ni! És mutatta. Akkor már nem lelkesedtem egy újabb kilóméterért, de mondom, ha egy hely mondja. Kb pöccre pontosan mondta, hogy merre és melyik utca lesz az. Elindultam. Tényleg nem volt vészes. Ééés Remonteweg! MEGVAN! Házszám, megvan. Hagokra figyelni! Áhhá, megjöttem, Kopogtat.
Ajtó nyit, Áááági megjött! :D
