11 ország, német nyelvű 10 napos rendezvénye Berlinben, részben a FEZ-ben. Érdekes és hasznos a résztvevőknek, tanulságos nekem rendezvényszervezés és koordinálás oldalról.
Egy rendezvény, ami az Ifjúsági csere tényállást meríti ki, de politikai célzatú és hátterű eseményről van szó (YiA 5.1) . Munkatársnőm - Corinna - az irdodában a hátam mögötti íróasztalt foglalja el, és rendkívül sokat szervezkedett ezügyben. Előző szervezőnő és én is sokat segítettünk neki. Régi önkéntesek is jöttek és igencsak nagy létszám lett a résztvevő oldalról is. Érdekes az egész felállás.
A csoport érkezése előtti napon még sok dolgunk volt, sok összekészítendő mappa és iderohan-odarohan. Én is aktívan kivettem a részem belőle. Aznap délután 5kor ott ültünk az irodában, Beate, Corinna és én. Kicsit kimerülve, már csak csevegtünk és néha viccelődtünk. Beate babája a pocijában diktálta is az ütemet néha. Ennek a délutánnak volt egyfajta hangulata, amit ugyan leírni nem lehet, de soha nem felejtem. A közös cél, a közös munka és a fáradt arcaink közös vonásai utat mutattak egy jó hét kezdetének. :)
11 országból - ha nem többől - jönnek fiatalok és németül alkotnak és dolgoznak. Témákra és szekciókra vannak felosztva, egymást interjúvolják a demokráciáról és általában aktuális politika krdésekről, mellett vannak persze programok szervezve pl. városnézés. Voltak ott magyarok is, akikkel össze tudtam kicsit barátkozni, és volt ott egy volt EVS önkénte leányzó, Cecilie Dániából.
Furcsa egy lány, és vannak mág furcsább dán szokásai. Sokat beszélgettünk, nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot egymással, és sikeresen vittük végig a hetet.
Főszervezőnket, Corinnát a FEz-be jövet reggel elütötte egy kocsi. Úgy néz ki manapság ez egy menő baleseti forma a közelemben. Nem lett nagyobb baja, de a program, amit szervezett, azon nem tudott ott lenni, amit azért nem irigylek tőle.
Első ízben találkoztam az igazi koordinációs munka gyönyöreivel, amikor én a szálláson fogadtam az érkezőket és mondtam el nekik, hogy mi a teendő, valamint kísértem őket a megnyitő helyszínére, ami természetesen a város egy egészen más pontján volt. És természetesen a 80 ember sem egyszerre érkezett. Szóval nem volt semmi. Volt azért egy-két jó improvizatív ötletem is, de alapjába véve nem voltam én még ilyen helyzetben.
Megoldottam. :)
A megnyitón én még az ebédmaradék kérdésével foglalkoztam, amikor is olyan mértékű fogfájás tört rám, ami a német fogászati rendszerrel való kapcsolatom kezdetét jelentette. Aznap volt egy randim Dashaval, kértem tőle hozzon valami fájdalomcsillapítót, mert helyben halok meg. Én meg vittem neki gyümölcsöt, meg vizet, ami még az ebéd maradéka volt. Szép estét töltöttünk el, aztán mentem haza.
A záróünnapség a FEZ-ben éjfélig tartott, amikor sokat beszélgettünk a magyar csapattal, András is odakeveredett hozzánk. Volt egy megállapodás, hogy ki fog a csoport után takarítani és rendben hagyni az épületet, de a helyzet az, hogy köztük egy sem volt szervező, nekem meg nem vol pofám lelépni úgy, mint a többieknek, így én képviseltem a chance europa szervezőbrigádját, és zárásig ott maradva a takarításba is belemásztam. Köszönet az enyémektől volt érte, de a lelkiismerem is meghálálta.
Ez is egy merőben új renezvény volt, új téma, új koordinációs feladatok, újabb mérföldkő a képességeimet illetően és egy újabb komfort-zóna elhagyási momentum. :)
