Újra munkában - Főnököm felkészített, hogy ő nem lesz itt egy projekthéten, mert Amerikában a Fehér Házban népszerűsíti a FEZ-et és a két ország közdi demokrácia keretében működő jópartneri viszonyt.
Tehát főnököm nekiállt felkészíteni. Elmondta, mi a terv, mit kell ehhez nekem még megcsinálni, ééés a leendő problémákat is elkezdte sorolni: Pl jön-e az iskola ide, mert semmilyen választ nem kaptunk a tanároktól, csak egy ottani szociális munkás mondta volt egyszer, hogy bizony 80 gyerekkel és 6 tanárral jönnek. Dehát a tanároktól semmilyen visszajelzés nem jött, hogy mégis miféle iskolán kívüli tanításnak szeretnék a gyerekeiket alávetni. Szóval volt itt olyan kavar. Nembaj. Mi vagyunk a FEZ. Vannak termeink, referenseink, koordinátoraink. Megoldjuk. Megoldottuk. Ismeretek híján egy keretmegbeszélés alapján valamit megszerveztünk, készen állt minden. Egyedüli kérdés csak az volt, hogy jönnek-e. Mert hogy erre sem kaptunk választ.
Tehát ott álltam az induló napon reggel és vártam. Ugye azért is volt egy kicsit húzós, mert akikkel én nepi kapcsolatban vagyok, akiket nyúzhatnék, ha valamit nem értek, vagy nem tudok megcsinálni, azok nem voltak itt. MINDEGYIK szabadságon volt. Nyár. Mit is várhatnék. Szóval valahogy tényleg egyedül voltam. Vészhelyzeti terveket is átvettük a főnkömmel, szóval elméletileg nem volt gond, tudtam a dolgom. De mégis. Azért az a nem hiányzó agyi intenzitás, ami a bizonytalan kimenetből fakad... nos, nem egy leányálom.
Aztán megjöttek. A-terv valósult meg, legnagyobb megkönnyebbülésemre. Innen már nem volt sok teendőm. Ott lenni reggel, kulcsot termet átadni, fogadni az embereket. Intézni a felmerülő kisebb dolgokat, a nap végén lezárni, termet ellenőrizni. Közben fotózni körbe-körbe, majd hazatérni.
Meg is írtam főnökömnek, hogy "Alles läuft" vagyis minden megy az útján. Válaszolt, hogy klassz vagyok. :)
Megoldott feladatok +1 pont. :)
