Be Berlin

Utolsóként érkezni még nem volt alkalmam. Meg kell mondjam, nem egy rossz dolog. Lemaradtam az ilyen 3-4 órás ténfergési időszakról, amikor is a többiekre várunk. Mert hogy nem kellett senkire várnom, hisz én voltam az utolsó.

Örömmel fogadott a 3 vezető, sürgettek, hogy a konferenciateremben már elkezdük a dolgokat és csatlakozzak. Nem is késtem sokat, mert hogy még csak pár percnyi beszélgetésből maradtam ki. Ismerkedés kezdetben, mi a neved és mi a kedvenc német szavad/kifejezésed. Nekem természetesen a Geschwindigkeitsbegrenzung volt, vagyis sebességkorlát. :) Imádom a német nyelvet amúgy is, de az ilyen szavaktól intellektuálorgazmusom lesz. (itt jegyezném, ezt a szót nem én találtam ki magamra)

Közben körbe-körbe forgolódtamm, hogy a csaj aki még indulás előtt rámírt, Dasha, merre lehet. Ő is Berlinben önkéntes és azt írta, hogy mehetnénk együtt, de közben mindkettőnk szervezete ezt másképpen gondolta. Szóval kerestem, majd kiderült, hogy pont mellé ültem le. Érdekes mi? De nem volt időnk a nagy ismerkedésre, mert a csapatépítő kezdőeste folytatódott. :)

Később este volt egy meglepetés az egyik orosz csajszinak, mert szülinapja volt. Kimentünk a kertbe, marha nagy volt, meg már kicsit sötét is. Ettünk ittunk, énekeltünk, mindenki a saját nyelvén valami szülinaposat, majd az egyik spanyol csajszival elég sokat beszélgettünk, ő Magdeburgból jött. csatlakozott hozzánk az olasz csávó is a kis gitárjával. :)

Tapasztalat: könnyen ismerkedek, függetlenül attól, hogy nem beszélek tökéletesen németül. Az angolom még nagyobb kivetnivalót hagy maga után. Viszont egymás közt mindegyikünk rendkívül toleráns, arról nem is beszélve, hogy ugyanabban a cipőben járunk: Külföldiként egy idegen országban próbálunk boldogulni. Többnyire sikeresen! :)