Hát ha valaki egyszer megígért valamit, akkor azt ugyebár be kell tartni. Márpedig én megígértem magamnak, hogy elmegyek Berlinből Hamburgba minimum egyszer. Hát uccu!
Nikiindultam. Először készülődés az EVS-bevezetőtáborra (Wustrow), majd készülődés a Hamburgi túrára. Mert hogy ha lúd, akkor legyen kövér. Vágjunk neki a városnézésnek, csak előbb jussunk el Hamburgba. Biciklivel. Berlinből. :D
Megindult a tervezés már hetekkel korábban. Hogy lesz az alvás, a kaja, a napok, a kilóméterek, egyáltalán merre megyek majd. Be voltam sózva. Lelekes voltam és boldog. Szobatársnőm válasza: "Őrült vagy. Majd írj ha a szállásodon leszel és minden rendben van." Egyik munkatársam megkértem, hogy mutassa meg a defektszerelés trükkjeit, mert hiába tudom fejben mit kell csinálni, még nem volt gyakorlati tapasztalatom belőle. Szóval ez is megvan.
Pakoljunk: ruha, sátor, mert hogy marha drága egy éjszaka valami fedett-ágyas-reggelis helyen. Aztán fotógép a dokumentáláshoz, aztán meg ruha, kaja az útra, innivalónak flaska.
Reggel indultam útnak, korán. Hiszen nem a háztól indultam igazándiból, hanem egy kicsit mentem Berlinben S-bahn-nal, mert hogy 30 kilómétert így megspóroltam a 380-ból. :)
Spandauból pedig a napfényes, kissé felhős éggel karöltve megindultam eleinte Nauen felé. Nem azért bicajoztam, mert hú de fitt akartam lenni, hanem a kirándulás öröméért.
Útközben rengeteg érdekességgel találkoztam, kezdve a német kerékpárutak rendkívül jó állapotával és elrendezésével. Aztán útközben az emberekkel, akik szintén kirándultak. Köszönések, néha egy-egy szóváltás is megvolt. Haladtam. Egyszer azt hittem kullancsrengetegbe keveredtem, de aztán kaptam két csajtól szúnyogriasztót, vagyis befújtak. Aztán egymást kerülgettük 10 kilóméterenként. Passaunál egy kamionos vendéglőben ebédeltem, német tartózkodásom alkalmával első ízben currywurst-ot. Dumáltam emberekkel, néhány kamionossal akik szerencsés utat kívántak. Persze mindegyik hűlt halt, hogy én mennyire őrült vagyok, de nem vitté túlzásba az aggódást.
Gyönyőrű tájak, jó idő, kellemes időtöltés. Így írnám le a napot, plusz hogy hullafáradt lettem. Rathenow-ban (90 kilóméterre Berlintől) már a végcélt láttam, ugyanis egy a város mellett levő kis faluban, egy kisebb tó mellett volt a kemping, ahol utam első ízben szünetel. Gyönyörű hely volt, a csaj is aranyos volt, 4 euróért leverhettem a sátram ott bent, még 4-ért meg is fürödhettem melegvízzel és vettem egy liter tejet. Azt hiszem, hogy fördő és tej annyira még nem esett jól nekem, mint akkor ott este 7kor a kis tó partján. :) Az alvással természetesen akadtak gondjaim, de az azt megelőző sátorfelállítással nem. Olyan büszke voltam magamra, hogy csak na. Azért eszem az volt, tehát én elaludtam még napsütésben, és éjszaka forgolódtam kicsit a hidegtől, mert még nem voltam tisztában azzal, hogy mit jelent kepingezni és nem vittem sok cuccot hozzá. Nem baj, reggel a napfelkeltét követően még egyszer aludtam egyet, és 10 órakor már egészen fitt és útrakész voltam.
A csaj azért még útbaigazított, mert az Elba áradaás - mint akkor ott megtudtam - keresztül húzta az összes számításomat. Nem baj, megoldottam. Bicikliztem második nap is vagy 90 kilómétert, ami már annyira nem volt fárasztó, csak a térdem fájt. Az Elba miatt nekem vonatra kellett szállnom, hogy legyen időm Hamburgban is nézelődni, mert ugy időhöz voltam kötve, és plusz 2 nap biciklizés az időmbe nem fért volna bele, hiszen volt jegyem visszafelé. A cél pedig voltaképpen Hamburg körbejárás volt, ami ha tartom magam a biciklivel érkezés fázisához, akkor nem sikerült volna, mert épp (talán) odaértem volna a visszafelé induló vonatom indulására.
Hasznos és szép élmány így is. Rájöttem, hogy a kempint, ha nem is a szívem csücske, de nem áll messze tőlem, valamit azt is, hogy amikor legközelebb csinálom a Berlin-Hamburg túrámat, akkor majd max 60 kilóméterben állapítom meg a napi tekerendő mennyiséget, plusz nem időhöz fogom magam kötni. A kemping marad az étlapon, mert olcsó, megfelelő minőségű és kellően vagány. :)
